Világ legnagyobb székelykapuja
Minden úgy kezdődött, hogy a sokorópátkai pék kitalálta, hogy mi legyen… Aztán támogatókat keresett és talált. Aztán összejött több, mint 20millió Forint és elindult a munka.
Az elképzelés
A Magyarok összetartozásának jelképeként egy hatalmas Székelykapu elkészítése volt a terv, melynek elkészülte után elmondhatjuk, hogy Hazánkban áll a világ legnagyobb Székelykapuja !
Az anyaország első olyan Székelykapuja, mely alatt közúti forgalom halad át
Aztán Sokorópátkán, Pannonhalma mellett el is készült a világ legnagyobb Székelykapuja. Az ötlet Vajda Péter helyi vállalkozótól származik, aki több környékbeli vállalkozóval összefogva indította el az építkezés folyamatát
Több mint hatszáz civil adakozó és kétszáznál is több kétkezi munkás, valamint kb 25 fafaragó mester vett részt (nem egy időben) a több hónapig tartó projektben.
Az elképzelés megvalósításának fővédnökei, Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát és Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes
Az alapanyag Erdélyből származik, a nyers kapu összeácsolása Zabola és Imecsfalva között, Cseh Ferenc orbaiszéki vállalkozó tulajdonát képező Négyháznál zajlott, a szétszedés után trélerekkel szállították az óriási, csupasz gerendákat Sokorópátkára
A helyszín, ahol elindult a munka
Pethő Sanyi, a munka fő szervezője
Az alapanyag
Megfelelő faanyagot a csernátoni erdőkben találtak, megmunkálását gelenceiek vállalták. Néhányról ekkor derült ki, hogy „nem adja ki” a tervezett méretet (egy kapuláb metszete 50 x36 cm és 750 cm hosszú
A faragáskor háromszéki és csíkszéki mintákat használtunk, Rába-közi motívumokat is beleszőve.
A kaputükrökbe a 64 történelmi vármegye címerei kerültek
Itt már elindult a munka, a csapolások fészkei is elkészítve, a faragások egy része is már látszik
Valaki állandóan kopácsolt… és mindig volt a pékségből friss péksütemény
Itt látszik az oszlopok keresztmetszete
Munka a sátorban
Itt még látható a papírcsík, amiről a motívumot rajzoltuk fel a felületre. Ez már a „háromszéki módon” faragott minta
Egyszerű indigóval másoltuk át a mintát
A csapat egy része. Az ütőfa hamar elhasználódott.
Általában 3-7 ember dolgozott a faragásokon, a Ricsi a csapolásokat készítette, csiszolt és mindenkihez volt egy jó szava.
Itt még kesztyű nélkül
Jó meleg volt. Itt látszik az én rózsagyökér ütőfám
ezek a részek már készen vannak
Itt lehet látni, hogy a „háromszéki módon” faragott felületnek mi a lényege.
(„…csak „V” alakú vésővel dolgozol és ütöd, mint az állat”… Pető Sanyi után szabadon)
Ez csíki módra van faragva…
Ezek a részletek is nagyon szépek de nem ezek a meghatározó minták.
Idő kellett ráhangolódni erre a technikára. (arózsagyőkér kb 50 éves és még meg sem repedt!)
Munka a helyszínen
A dúcot külön készítették el és daruval emelték helyére. A zsindelyek olajban lettek kifőzve
Itt lehet látni a vastag kazánlemezből hegesztett „U” alakú gyámokat, amibe a fő tartók be lettek ültetve
Ezek a hegesztett tartó gyámok ezekkel a faragott táblákkal lettek eltakarva a végén.
A munkaállás kialakításánál kreatívnak kellett lennünk de a diófa árnyékában is ** nagyon meleg volt!
Itt is csak „V” alakú vésővel dolgoztunk
Ilyen lett, amikor elkészült
A címerek
Szépek lettek, miután helyi nyugdíjas nénik-bácsik elvégezték a felületkezelést
A tűző napon kenték a címereket de senki nem panaszkodott.
A rám eső címereimet otthon faragtam.
Volt olyan kolléga, aki elfelejtette felfaragni a vármegye nevét…, a helyszínen nekem kellett pótolni. (ez címer amúgy marófejjel lett csinálva…)
Az átadó ünnepség
**Ebben a ** Székelykapuban ** azért mégis van fém…**
Itt még ki van támasztva, jobb a békesség!
