Pelle István

Ha az a csincsilla nem kap szívinfarktust….

Mások szerint többé-kevésbé értelmes embernek vagyok tekinthető és ezért elvárható tőlem, hogy meg is értsem a hozzám hasonló embertársaimat. Ennek ellenére, bármennyire is szeretném, akkor sem értem az apai ágamat, mit és miért csinált úgy, ahogyan csinálta.

Ahogyan tudom, Apu és István nagybátyám rivalizáltak egymással. Mindketten nagyon jó tornászok voltak de persze az István többre vitte a tornában, talán ügyesebb volt, több energiát fektetett a gyakorlásba és persze fiatalabb volt de valószínű, hogy a történet nem volt ennyire egyszerű és, mint tudjuk, minden a részletekben rejlik.

Az István már 1925 novemberében korláton középiskolás bajnokságot nyert.

Az István 1925-től 1936-ig volt a Bp.-i Torna Club (BTC) tornásza de rövid ideig a BBTE-ben is tornázott.

kétszeres olimpiai bajnok (1932: talaj, lólengés)
kétszeres olimpiai 2. helyezett (1932: összetett egyéni, korlát)
kétszeres olimpiai 4. helyezett (1932: csapat, akrobatikus ugrás)
olimpiai 5. helyezett (1932: nyújtó)
olimpiai 6. helyezett (1932. lóugrás)
világbajnok (1930: nyújtó)
világbajnoki 4. helyezett (1930: csapat)
világbajnoki 5. helyezett (1930: gyűrű)

• negyvenegyszeres magyar bajnok o összesített egyéni (1927, 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1936) o lólengés (1927, 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1936) o talaj (1931, 1932, 1936) o gyűrű (1925, 1927, 1928, 1929, 1930, 1931, 1932, 1936) o korlát (1925, 1927, 1928, 1931, 1932) o nyújtó (1929, 1930, 1931, 1932, 1936) o csapat (1925, 1927, 1928, 1929, 1930, 1931)

Ennek ellenére nem érezte azt, hogy az eredményeit megbecsülné az akkori sportvezetés. A háború befejezése Németországban érte, onnan vándorolt ki Argentínába. Kezdetben artistaként lépett fel, híres száma, fejen állva magyar nótákat hegedült és közben Magyar nótákat énekelt, nagy sikert aratott de engem inkább sokkolt, amikor ezt hallottam.

Egy Magyar többszörös olimpiai és világbajnok ne cirkuszban hegedüljön fejen állva… Az Argentín tornász válogatott edzôjeként és az argentin testnevelési fôiskola tanáraként vonult nyugdíjba és sohasem jött haza, még látogatóba sem, én nem is ismertem. Az Argentín Magyar Hírlap főszerkesztőjével leveleztem és tőle tudtam meg, hogy idős korában hétvégenként összejött a barátaival egy kis étteremben, ahol zenéltek (István jól hegedült) és jókat beszélgettek azokról az időkről, amikor még mindenki másképpen tervezte az életét. Állítólag nagyon jó hangulatú és vidám ember volt idős korában is. Kétszer nősült kint Argentínában de nem volt utód, sajnos, sem adatott meg neki, hogy utóda legyen, nekem pedig nem adatott meg az, hogy egy unokaöcsém legyen, aki egy erős szálat jelentett volna az István felé.

Én nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy a szívében belül ne lett volna valami űr és hiány Magyarország és az itthon maradottak iránt. Mégsem jött haza és ezt nem értem. Igazán már nem is fogjuk megtudni pontosan, hogy miért. Bár, lehet, hogy sejtem…

Apu kicsit más volt de azért Ő is mindent megtett, hogy kitünjön a tornászok közül. Kézen állt a Lánchíd korlátján, a Duna közepén egy kajakon vagy egy magas ipari kémény tetején, egyáltalán mindenen, ami elé került. 1931 januárjában Budapest egyéni szenior-bajnokságán gyűrűn a második volt. 1934 novemberében a MOTESZ válogató tornászversenyén Apu a hatodik lett gyűrűn a BBTE szineiben. Ötödik nyújtón és hatodik lóugrásban.

Persze mindenhol az István nyert. Viszont az összetett országos csapatversenyben a BBTE volt az első, ahol Apu is benne volt a csapatban. (nyújtón, korláton, lólengésben és gyűrűn)

Szóval az István kiment Argentínába, ami akkor nem volt egy olyan dolog, amire az itthon maradottak büszkék lettek volna. Apu itthon maradt és igyekezett megmaradni a tornasport közelében, sokat edzősködött. A második kerületi Kacsa utcában laktak akkor, kis földszintes házban, a boltíves kapu két oldalán nagy kő kerékvető volt, hogy a szekér kerekei ne tegyenek kárt a két faragott kő oszlopban. Ma amikor arra megyek visszaengedem a gázpedált, talán nedvesebb lesz a szemem, mert már egy irodaház áll ott, tudod olyan forgó ajtóval, ami automatikusan elindul, ha közel mész… Apuéknál volt egy csincsilla nyúl, senki nem tudta már, hogy honnan került oda. A háború alatt a ketrecben tartott csincsilla nyúl a folyamatos bombázások alatt szívinfarktusban meghalt. Ugyanekkor, a Medve utcában tartott másik csincsilla nyúl ketrece annyira megsérült a bombázások során egy lehulló vakolatdarab miatt, hogy használhatatlanná vált. Ez a nyúl viszont az Anyué volt. A Kacsa utcai kert vége szomszédos volt a Medve utca 23 ház kertjével, így a csincsilla helyzet hamar ismertté vált. Na, így ismerkedett meg Apu és Anyu, a csincsilla tragédia farvizén.

Apu mindent megtett, hogy a pocakosodás ellenére sportemberként vegye fel a harcot az öregedés ellen. Voltak olyan sportolók, akik fát hasogattak vagy ólom mellényben futottak hegynek felfelé… Apu minden reggel szédítette a súlyzókat a hallban, a szentendrei kertben fát fűrészelt a régi keretes fűrészeivel és pihenés okán pedig ásott…, ha esett és sár volt, akkor egy fa pallót fektetett le a földre és a sor felásása után egy sorral hátrébb tette. Egy kis táblát tett ki a szentendrei házunk bejárata fölé; „Apus, nem öregszünk” felirattal, pedig ez nyílván nem volt igaz. Öreg korában is minden reggel végzett tornagyakorlatok megtartották az izmait, olyan széles mellkasa volt, hogy egy gőzmozdony is elgondolkozott volna, hogy nekimenjen-e… Ismerték Őt Szentendrén, a Pismányban, mert mindig bricseszben, Gojzer- varrott cipőben, hátizsákkal ment fel a házhoz, ilyenkor azt suttogták mögötte a szomszédok, hogy „ ott megy a Pelle, a nagy tornász”. Amikor az epret telepítették, akkor még nem volt víz a telken és a 11-es út mellől hozta fel a vizet nagy ballonokban. Irdatlan energiája volt.

Rengeteget napozott, imádta a Napot. Én ebben az időben tizenéves voltam és még másképpen láttam a világot, gyakorlatilag nem értettem, hogy ezeket miért csinálja. Engem Ő tanított meg evezni a szentendrei Pap szigeti Dunaágban a régi légszekrényes skiffben, amit Kiel-ben készítettek és üregelt lapátjai voltak. Ez olyan csónak volt, aminek a végében a kormányos „csak nézelődött”…, persze ez volt Anyu…, aki „mindig figyelmetlen volt és olyan görbén mentünk, mint az ökörpisilés…” Ezért aztán Anyunak ez a fajta kikapcsolódás nem volt a kedvence és ránk hagyta egy idő után. A Rómain tároltuk a csónakot és minden tavasszal üvegdarabokkal le kellett kaparni a vízzel érintkező felületet és újra kellett lakkozni. Ez egy szertartás volt. Ezt sem értettem de elfogadtam, hogy amióta a világ világ, minden komoly evezős ezt csinálja. Tényleg sokan voltak akkoriban tavasszal a csónakházak körül, az egy igazi tavaszi nyüzsgés volt, mindenki megosztotta a múlt tapasztalatait és az ezévi túra terveit, a szerszám készletét valamint a szenvicsét. Nem ellenkeztem, mert a lakkozás alatt alatt elég sok fagyit ettem meg, de Apu is több üveg sört ivott ilyenkor, mint máskor. Kitalálható, hogy ebben a munkában csak mi, a „férfiak” vettünk részt, Anyu otthon maradt. Ezzel a csónakkal ment Apu, még annak idején a Szentendrei sziget kerülésre a BBTE-s haverokkal és ezt a csónakot kötötte egy uszály után és sütött benne tojásrántottát. Aztán kézen állt a csónak peremén, mert néhány csinos hölgyet meglátott a parton és ezt az alkalmat nem lehetett kihagyni. Akkor nem voltak még közösségi oldalak de állítólag a lányok „lájkolták” a fatert. Nem csoda, aki a Krisztus-függést minden csinos hölgynek egyenként is megcsinálta a gyűrűn, annak voltak izmai… Apu 51 éves volt, amikor én születtem, a szülést levezető orvos azt mondta Apunak, hogy szaltóval ugrottam elő, szerintem ezért kapta a borítékot. Anyu persze erről többet tudna mesélni és kicsit árnyaltabban.

56 szilveszterén, újszülöttel a kézben, combnyaktöréses nagymamával a pincében ugyanis nem az volt a központi kérdés, hogy pulyka vagy mandulával töltött kecsege legyen az ünnepi asztalon. Pedig az asztalra tett étkekhez nem sokan értettek jobban Anyunál. Írt is vagy húsz szakácskönyvet (Pelle Józsefné) és tudta jól, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út. A háború után Apu edző volt több helyen de az Istvánnal valahogyan megszakadt a kapcsolat, csak néhány hír szólt róla, hogy milyen az élete kint Argentínában. Nem beszéltek Róla csak csendben, ma már értem, hogy egy diszidens kapcsolattal nem nagyon büszkélkedett akkor az ember. De ezt a csendet akkor sem értettem és most sem. Aztán csak a hír, hogy eltávozott. Buenos Airesben az Olivos-i temetőben nyugszik. Olivos egy argentin város Vicente López Partido a tartomány Buenos Aires egyik külvárosában. Hogyan és miért kerültél ide Pistabátyám? Ezt sem értem Nem volt egy vezető hír a médiákban pedig ő volt az első olimpiai aranyérmes a Magyar torna történetében. Ezt sem értettem és most sem értem. Megérdemelte volna. Apu temetéséről sem emlékezett meg a sportvilág, pedig Ő is sokat tett a Magyar tornáért. Jó lenne Vele még beszélgetni és megölelni, most már mindent értek, amit csinált! Szép volt Apu és szép volt Pista! Idefigyeljetek emberek, hallgassatok rám; beszélgessetek sokat az öregekkel, mert ők már mindenre tudják a választ…., csak Ők, senki más!! Azért az égi tornacsarnok büféjéből biztosan elégedetten nézik az utánpótlást és együtt örülnek, ha a leugrás sikerül….. Szerintem ilyenkor egymásra néznek, kezet nyújtanak és alig észrevehetően könnyes lesz a szemük.

A kétszeres bajnok az aranyai után kitörölte magát a sportból

ÁGHASSI ATTILA 2020.02.16. 14:41

Pelle István nyerte a tornasport első magyar aranyérmét az olimpiák történetében, mindjárt kettőt is. Az összetett versenyben a második lett 1932-ben.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. Kevés adat található arról, hogy az 1907-ben született Pelle István hogyan lett tornász, de tehetsége korán megmutatkozott, mert a Werbőczy Gimnázium tanulójaként 1923-ban megnyerte a középiskolások bajnokságát korláton. 20 évesen már összetett magyar bajnok a BTC sportolója, noha előtte fél évre eltiltották, mert két társával együtt szabálytalanul igazolt át. A szövetséggel való konfliktusai egyébként végigkísérték az egész pályafutását. 23 évesen, Luxemburgban lett világbajnok, ahol hat ország indult. Három nemzet azért lépett vissza, mert akkor még öt atlétikai számmal – 100 méteres futás, távolugrás, súlylökés, függeszkedés, rúdugrás – együtt rendezték meg a csapatversenyt. (Elsősorban persze a szertorna eredményei számítottak.)

Pelle a maximális 28-as pontszámot kapta nyújtón, így győzelme nem is lehetett kétséges, a második Péter Miklós lett mögötte. A magyar tornasportnak ezek voltak az első jelentős eredményei. Ezen a vb-n hoztak döntést arról, hogy az olimpián nem nyolcas, hanem négyes csapatok vegyenek részt. Az anyagi gondokkal küszködő sportéletnek ez jó hír volt, mert kevesebb versenyzőt kellett utaztatni. Igaz, így sem ment könnyen a pénz előteremtése, mert Pelle közadakozással, bemutatókörúttal jutott el Kaliforniába. A sportoló anyagi helyzete sem volt jó, mert itthon a Társadalombiztosító Intézet ideiglenes díjnoka volt, és 92 pengős fizetéssel nyomorgott a korabeli beszámolók szerint. 200 pengőt szeretett volna kapni, ahogy annak idején ezt dalba is foglalták, de a fizetésemelését elutasították. A futballban 1926-ban vezették be a profizmust, miközben a többi sportágban a pénz, de még a tiszteletdíj is szitokszónak számított. Az olimpiai szellemmel ugyanis összeférhetetlen volt a profizmus.

PELLE VISZONT KÜLFÖLDÖN NAGY MEGBECSÜLTSÉGNEK ÖRVENDETT, ÉS SZÍVESEN LÁTTÁK VENDÉGÜL.

1930-ban például Modenából kapott meghívást, az olasz szövetség elnöke egy kompakt ajánlatot tett elé, sok pénzért csak heti háromszor kellett volna az olasz tornászok edzéseit felügyelni. Pelle viszont inkább hazajött. Három másik neves tornász ez idő tájt a cirkuszt választotta, és Pelle előtt is ott volt a lehetőség, ő azonban bevállalta az olimpiát. Fotó: 8-Órai-Ujság,-1932.-augusztus / Arcanum adatbázis A Los Angeles-i olimpián építettek először olimpiai falut, a magyar bajnokot azonban nem a szobája, a lakhatás, hanem az edzéslehetőség érdekelte. Tudatosan mérte fel a körülményeket, és szerette volna megőrizni kiváló formáját. A japánok folyamatosan tanulmányozták a gyakorlatait, a mozgását. Az olimpián már egy hete tartottak a versenyek, de az első magyar arany csak nem akart megszületni, aztán jött Pelle, és műszabadgyakorlatban (a mai szóhasználattal: talajon) ő lett a legjobb. A Nemzeti Sport így tudósított a helyszínről: „Gyakorlatait állandó tapsvihar kísérte. Különösen nagy tetszést aratott félkarú kézállása, amit kívüle alig valaki tud megcsinálni a világon. Gyakorlatában szerepelt egy mellső szabadmérleg, majd szaltók sorozata. Kitűnően sikerült flik-flak hátra gyakorlata pedig betetőzte a sikert. Pelle sokkal jobb volt, mint a többiek. Az a fáradságot nem mutató elegancia, amivel gyakorlatait végrehajtotta, imponált mindenkinek. Valósággal artista biztonsággal végezte nehéz gyakorlatait.” A második helyezett svájci Georges Miez az eredményhirdetés után a magyar zsűritagnak támadt, mert indokolatlannak érezte, hogy fél ponttal előtte végzett Pelle. A versenyző olyan sértő szavakat használt, amiért a többi szerenkénti döntőből kizárták.

A Sporthírlap beszélt egy másik svájci versenyzővel, aki azt állította, hogy az egész olimpia legjobbja Pelle, ezért is érthetetlen neki, miért végzett az összetett második helyén. Ennek a második helynek külön sztorija van. Az összetett verseny lólengés részében rögtön a gyakorlat elején rontott, de az akkori szabályok lehetővé tették az ismétlést, és ez nagyszerűen sikerült. A pontozás előtt azonban kiderült, nincs meg a javított gyakorlat jegyzőkönyve. Elsikkasztották – állapították meg a kinti magyar tudósítók. A magyar küldöttség órákon át kereste, ám nem került elő. A konkurencia zsebeibe nem nézhettek bele, így be kellett érnie azzal, hogy a rontott gyakorlatot számolták be az összetett pontszámhoz. Ha a javított eredményt számolják be, sokkal szorosabb a verseny, Pelle a győzelmet is megszerezhette volna. Ezek után nem kis elégtételt érzett, amikor két nap múlva a szerenkénti döntőben a lovon az övé volt a legszebb, legjobban kimunkált gyakorlat.

Mindez pontszámokban így nézett ki. • Pelle István – 57,2 • Omero Bonoli – 56,6 • Frank Haubold – 55,7 A kormányzó gratulált a sikereihez, és nagy üdvrivalgás fogadta hazatérésekor, novemberben azonban már nem fantasztikus képességeivel volt tele a sajtó, hanem a Pelle-üggyel.

AZ ÜGYRŐL LÉNYEGESEN TÖBB CIKK SZÜLETETT, MINT AZ ARANYÉRMÉRŐL. A hazai szövetség azért indított fegyelmi eljárást ellene, mert bemutatókra ment el, és azokért költségtérítést és pénzt kapott. Illetve olyan eseményeken vett részt, ahol nem engedélyezték részvételét, mert a szövetség párhuzamosan egy másik városban szerette volna, ha megjelenik.

Pelle önmaga ellen kért fegyelmi eljárást ártatlanságát bizonyítandó, ennek lefolytatásáról folyamatosan jöttek a hírek, érvek, cáfolatok, és születtek sorra a cikkek. Fotó: Sporthirlap, 1932. december / Arcanum adatbázis December elején Pelle azt kérte, hogy töröljék a versenyzői nyilvántartásból, mert nem kíván többet amatőr státuszban maradni, és nem kíván többet a válogatott rendelkezésére állni. Majd nemsokára megjelent olyan írás is, fotóval illusztrálva, hogy súlyemelőnek készül. Az eset azért váltott ki nagy felháborodást, mert 1934-ben Budapest rendezte a világbajnokságot, és a hazai közönség nem láthatta a legjobb magyart.

Csak érzékeltetésül: ez olyan, mintha a 2017-es budapesti vizes vb-n nem indult volna a sikerei csúcsán lévő Hosszú Katinka.

A férfiaknál nem is lett magyar érem, a nők két ezüstje mentette meg a sportolók becsületét. Pelle folyamatosan szerepelt a hírekben, csak nem mindig a tornaeredményeivel. 1935-ben vette feleségül szerelmét, az ökölvívó olimpiai bajnok Énekes Istvánnal ugyanazon a napon. Egy év múlva visszatért a tornaszerek közé, de már nem tudott olyan kiváló formába lendülni, hogy érmet szerezzen, meglátszott rajta a kihagyás, testsúlya is gyarapodott. Négy darab negyedik hellyel tért haza az 1936-os berlini olimpiáról. A legújabb ügy 1937-ben jött, erről már a kardvívó olimpiai bajnok Petschauer Attila írt Az Estben. A szövetség elhamarkodottan híresztelte, hogy a vele nem túl jó viszonyban álló Pelle ismét versenyezni fog. - Miért mondta le a szereplést? - tette fel a kérdést Petschauer bajnoktársának. - Megmondom őszintén: a sajtóból szereztünk tudomást szereplésünkről. A verseny előtt három nappal kaptuk meg a szövetségtől a részvételre felkérő levelet. Másnap, június 2-án felmentünk a szövetségbe és Krizmanics János művezető előtt bejelentettük távolmaradásunkat. 1938-ból olyan cikket találtunk, amelyik azt vázolta, hogy filmsztár lesz. A Zenebohócok egyik főszerepére őt szerződtették, és a próbafelvételeken kitűnően szerepelt. A következő években pontozóbíró lett. Ezután zavaros évek következtek. Találtunk olyan cikket 1945-ből, hogy felfüggesztették miniszteri tisztviselői pozíciójából.

A Magyar Olimpiai Társaság 1945. júniusi közgyűlésén elbúcsúztatták a sport nagyságait, róla viszont azt hitték, hogy ő is dunántúli bombatámadás áldozata lett 1945-ben Csik Ferenccel együtt. 1947-ben azt írta a Szabad Népben Lukács László, hogy Nyugaton bujkál. Mindez csak erősítette azt a feltevést, hogy valójában senki sem tudta, merre lehet. Fotó: Képes-Sportlap,-1948 / Arcanum adatbázis Egyik korábbi tornásztársa, Sárkány István sokkal később, a nyolcvanas években fedte fel, milyen utat járt be a háború alatt és után. Ő 1944 nyarán találkozott vele a körúton, és Pelle annak ellenére megölelte egykori társát, hogy neki a zakóján már ott volt a sárga csillag, és figyelmeztette is Sárkány, nehogy baja essen miatta. Nem félek, el kell tűnniük hamarosan – így reagált Pelle. Kiderült, nem kerülte el ő sem a behívót. Később amerikai fogságba esett, onnan került a földrészre, később pedig Argentínába. A hadifogság alatt mutatta be artistaképességeit, amikor fejen állva hegedült, és magyar nótákat énekelt.

1978-ban egy dél-amerikai túrán találkozott vele a magyar tornászválogatott. „Tele volt energiával, sok-sok évet letagadhatott volna. Akcentusára nem emlékszem, a sok életvidám sztorijára igen, és boldog volt, hogy beszélhetett magyarul, és nagyon is figyelemmel követte a sportág eseményeit” – emlékezett vissza az Indexnek az olimpiai bronzérmes Kovács Péter, aki ezen a túrán részt vett. Valószínűleg ez a magyar küldöttség találkozott vele utoljára, 1986-ban ugyanis, 78 évesen meghalt Buenos Airesben.

Sokan nem tudják a nagybátyámról az alábbiakat

Pelle István világbajnok és kétszeres olimpiai bajnok tornász 1907, július 26 született és 1986. március 6-án, 79 éves korában hunyt el Buenos Airesben. A magyar tornasport elsô olimpiai bajnoka.

Luxemburgban 1930-ban nyújtón lett világbajnok. Los Angelesben, az olimpián lólengésben és talajon is gyôzött. Az összetett egyéni versenyben és korláton egyaránt második lett. Ennek ellenére nem jutott megfelelô álláshoz. Az akkori társadalombiztosító, az OTI kisfizetésű hivatalnoka volt. Mind több bemutatót tartott, majd artistáskodott. Ezért profinak nyilvánították. A berlini olimpia elôtt visszanyerte amatôr státuszát. A szerek mellett azonban már nem volt a régi. A háború befejezése Németországban érte, onnan vándorolt ki Argentínába. Kezdetben artistaként lépett fel, híres száma, fejen állva magyar nótákat hegedült és közben énekelt, nagy sikert aratott. A válogatott edzôjeként és az argentin testnevelési fôiskola tanáraként vonult nyugdíjba. Azon kevés olimpiai bajnokaink egyike, aki külföldre történt távozása után nem látogatott haza.

Az aranyérmek története Török Olivér írása

1932-ben Pelle István talajon: “Pelle tudásban felülmúl minden tornászt, aki ma nemzetközi versenyeken szerepel. A nyújtón hat-hétféle óriásvariációt összekötni olyan módon, hogy közbe nem iktat semmilyen kisegítő mozdulatot - egyetlen óriáskört - sem, átterpeszteni a korlát mindkét karfáján oldalsó kézenállásból az innenső karfáról, egy kézen állni a korláton és leterpeszteni belőle, gyűrűhintán öt-hat különböző helyzetből kidolgozott kézenállást végrehajtani és hozzá Krisztus-függést, mérlegek egész sorát felvonultatni, a lovon mindkét irányban egyenlő művészettel körözni és vetődni”- így zengte a valaha élt legeredményesebb magyar férfi tornász dicséretét a kortárs újságíró. Soha nem látott tehetség volt. Klasszikus tornászalkata és ősereje a szerekre teremtettette és terveztettette a Mindenhatóval. A legnehezebb elemeket is első kísérletére hibátlanul hajtotta végre, másolta le. A már elsajátított mozdulatsorokat a versenyeken gyakorlatilag hibamentesen mutatta be. Természetesen jó szakirányú nevelést kapott: a Werbőczy Gimnáziumban az egyetemitanszék-alapító Kmetykó János öccse, Kmetykó Lajos volt a tanára. Nem elégedett meg azzal, amit mesterei oktattak és amit ellesett riválisaitól. Bár elszánt ember volt, jó kedélye nem hagyta el egész élete folyamán! Derűs, jó humorú, új utakat kereső ember maradt. Újító volt. Gyakorlatai korukat megelőzték, van ami még a mai napig is Pelle-elemnek számít. Például a korlát egyik karfáján bemutatott, oldal kézállásból lábterpesztéssel átlendítés a másik karfára. Munkájában előtérbe kerültek a jövő tornája felé mutató, akrobatikus elemek. A nyújtón nem használta a pihenést és a lendületvételt támogató segédköröket. Két óriáskört piruettel kötött össze. A vetődést is elsők között alkalmazta gyakorlataiban. Az azóta magyar szerként elkönyvelt lólengésben, a Magyar- vándor korai előfutáraként az egy kápán való, manapság is Pelle-elemnek számító, páros körzést is ő mutatta be legkorábban. Nevéhez fűződik a vándorkörzés lovas premierje is. Míg társai a számára azonnal megtanult fogások megszelídítésével nyűglődtek, ő már több lépéssel előbb járt. A torna látnoka volt. Technikai újításai nem csak a magyar, hanem a világ tornájának előre vitelében is fontos szerepet játszottak. Mesterei helyett is gondolkodott.

Az 1930-as években modern edzésekkel készült a magyar válogatott az olimpiára. A tornászok a Werbőczy Gimnáziummal szemben lévő aulában gyakoroltak. Hétfő, szerda és péntek volt ezen összejövetelek napja. Vasárnap bemutató és a szövetség által fizetett ebéd volt a hab, a hét kemény munkával alapozott tortáján. Ez és az ingyen villamosjegy volt a prémium. Hozzávetőleg e trend uralkodott világszerte. - Keveset edzünk! - mondta Pelle István. Nem ordította, megállapította. Nem elégedett meg azzal, hogy ellenfeleit könnyedén legyőzi. (A “megveri” kifejezést nemigen kedvelte!) Messzebbre tekintett és az olimpiai dobogóig látott. Megszervezte, hogy a hét maradék három napján is edzhessen sporttársaival. A keddi, a csütörtöki és a szombati napot is a szerek között, a tornateremben töltötték. Nehezen megítélhető, de talán a műszabadgyakorlat volt a legerősebb szere. Míg a tornádorok zöme csupán gimnasztikázott, ő már az egykaros kézállást és más erőelemeket vegyített produkciójába. Elsők között ugrott szaltót és talán elsőként csavarta meg azt. A mai statikus, dinamikus és erőelemeket összekötő torna korát megelőző prófétája volt. Los Angelesben talajon olimpiai aranyérem lett a megérdemelt jutalma.

Légrádi Szabó Gábor írása

Pelle István lólengés

A bírók jobban odafigyeltek a külföldi tornászok munkájára, többször lepontozták őket. Sőt! Csaltak is. Pelle rontott a lólengés kezdő mozzanatánál, de az akkori szabályok értelmében javíthatott. A pontozásnál azonban kiderült, hogy a másodszorra bemutatott gyakorlat jegyzőkönyve elveszett – állítólag egyik bíró zsebében-, így az első próbálkozás pontozását vették figyelembe. Összetettben ilyen körülmények között is ezüstérmet nyert. Amerikába nem utazott el az európai tornasport elitje, a svájciak közül is csupán egy versenyző állt rajthoz, ám az elfogult pontozás miatt ő is visszalépett a versenyektől. Pelle első aranyérmének megszerzésekor a bírók még nem mérlegeltek, olyan magas pontszámot adtak a magyar a legénynek, hogy már nem tudták a győzelmet elorozni előle. Már 1896-ban, Athénban is szerepelt az olimpia műsorán a torna és ott volt a tornádorok között két magyar tornádor is. Kakas és Wein azonban helyezetlenül végeztek. Az első magyar éremre 16 évet kellett várni. Az összetett csapat meghatározott szereken versenyszámban Magyarország a második helyen végzett.

A stockholmi olimpia előtt öt évvel, 1907. július 26-án született Pelle István. Szegény családból származott, így a kitörésre számára szinte csak a sport területe maradt. Budapesten a 1910-es években már ott szerepelt az iskolák tantervében a gimnasztika. Miután átszenvedte az első világháborút követő forradalmi hullámot, román megszállást és éhezést, a BTC-ben kötött ki. Itt sajátította el a torna és a gimnasztika alapjait. Sajátos módon, ismert emberként is, hányatott életet élt. Artistaként mutatott be különböző produkciókat. Egyszer magas gyárkémény tetején állt kézen, másszor fejen állva hegedült. Egy időben segédtisztviselőként dolgozva, havi 90 pengő fizetésért caplatott egész nap a városban. No, hiszen ehhez is sportmúltja protezsálta! Tisztában volt saját, világraszóló tetteinek értékével, csak a világ nem értékelte akkoriban a szóló tetteket. A II. világháború vége felé Berlinben esett orosz fogságba, majd egészen Argentínáig menekült. Itt tanított a helyi testnevelési főiskolán és dolgozott a tornászválogatottnál is. Harmadik felesége mellett elsajátította a cipőfelsőrész-készítés rejtelmeit, idős korában ezzel egészítette ki jövedelmét. Másik kétszeres olimpiai bajnok férfi tornászunk találkozott vele. Pelle István. „Ekkor már nagyon idős volt, de igazi úriemberként viselkedett! – mondta Magyar Zoltán. Pelle első magyar bajnoki címét 1925-ben nyerte. Három olimpián versenyezhetett, indult 1928-ban is. Már Amszterdamban a legeredményesebb magyar volt, legjobb eredményét a korlát 17. helye jelentette. 1930-ban világbajnok lett nyújtón, Luxemburgban az akkori maximális pontszámmal nyert. Sokoldalúságát ez is bizonyította, természetesen a Los Angeles-i összetett ezüstje mellett. Forradalmian új edzésmunkája mellett maradt energiája a jogi doktorátus megszerzésére is. Tudatos, akaratos versenyző volt a tornacsarnokon kívül is. De, vissza Los Angelesbe! A magyar tornászok idegei a verseny végére felmondták a szolgálatot. A gyűrű második fordulójától a részrehajló pontozás miatt visszaléptek. Pellét, miután durván lepontozták, korláton ezüstérmet nyert, a már begyűjtött műszabadgyakorlat (ma talaj), aranyérme és összetett ezüstérme mellett. Negyedik érmét, egyben második aranyát végül a lólengés döntője hozta meg. Olyan kivitelezésű és anyagerősségű gyakorlatot mutatott be, melyet a pontozói rosszindulat sem tudott elértéktelenítve alávetni. Olasz és amerikai vetélytársa előtt Pelle István immáron másodszor lett olimpiai bajnok Los Angelesben.Pellét és társait itthon nagy ünneplés fogadta a Keleti pályaudvaron, a rajongók a vállukon vitték ki Őt az épület elé.

A Névtelen Magyar Katona Sírjához vonultak, ahol a kétszeres bajnok helyezett el koszorút. Horthy Miklós a IV. osztályú polgári kereszttel tüntette ki, a tornaszövetség pedig a Szövetség Nagy Aranyérmét adományozta neki. Szerény sportember maradt, még baráti körét sem váltotta le. Mégis, tisztában volt vele mit ért el, és ő mit ér. Személyes kihallgatást kért az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyulától, mert elégedetlen volt jutalmazásával. - Én már teljesítettem a hazáért, de a haza nem teljesít értem! - mondta. Ekkor vetették elé az éhen haláshoz sok, az élethez kevés 90 pengős alamizsnaállást. 35-szörös magyar bajnok. Tornasportunk első világ-, és olimpiai bajnoka. A mai napig legeredményesebb férfi tornászunk kettő-kettő olimpiai arany- és ezüstérmével. Begyűjtött további két negyedik és egy-egy ötödik, valamint hatodik helyezést is. 1986. április nyolcadikán, Buenos Airesben hunyt el ő, a magyar tornasport első halhatatlanja.

Mindíg emlékezni fogunk erre a kitünő sportemberre!